A női labdarúgó világbajnokság alatt igazi hot topic lett a női futballisták igazságtalan helyzete. A nyugati online sajtó liberálisabb szegmense a maga módján próbálja kivenni a részét az egyenlőségi küzdelemből. A Guardian például rendszeresen beszámol az eredményekről, a Spiegel pedig az oldal fejlécén folyamatosan jelzi az aktuális párosításokat és eredményeket.
A magyar sajtó ilyen gesztusokra ugyan nem hajlandó, de olykor azért nálunk is jelennek meg írások a női futballisták rosszabb felkészülési körülményeiről és alacsonyabb béréről. Az egész téma epicentruma most épp az Egyesült Államok, melynek női válogatott labdarúgói annak ellenére keresnek kevesebbet, hogy eredményesebbek férfi társaiknál. A nemek közötti fizetési szakadék persze enélkül is diskurzus tárgya, elég csak Hollywoodra gondolunk, ahol szintén téma a top színésznők alacsonyabb fizetése.
Korrekt? (forrás)
Ha vadkapitalista szemszögből nézzük, a női futballisták férfiakéval egyező bérezéséért harcolók túlságosan nagyvonalúan ignorálják a tényt, hogy jobb helyeken a foci meglehetősen piacorientált sportág. Lehet egy válogatott (lásd USA) eredményes a női világbajnokságokon, a saját meccseit tekintve produkálhat relatív magas nézőszámokat, ha a női futball úgy en bloc szinte senkit sem érdekel. Ha a női béreket a férfi bérekhez akarjuk közelíteni, azt piaci alapon csak akkor lehet megtenni, ha a női foci magasabb nézőszámokat produkál és komolyabb befektetőket (értsd több pénzt) vonz. Úgy lehetnek kőgazdag női klubcsapatok is, ha egy női csapatba pumpálni is akkora presztízs möszjő olajsejknek, mint a PSG-be vagy a Manchester City-be, mely csapatoknak persze vannak női szakosztályai is, de ez a delejes ölelés azért nyilvánvalóan nem róluk szól.
Csakhogy női futballt még a szakmabeliek sem néznek, illetve az ő véleményük is az, hogy ez a sportág évtizedes lemaradásban van a férfi változathoz képest. A mozi jegypénztáránál állva ritkán hallani jajveszékelést: „ebben a filmben egy nő a főszereplő, biztosan szar lesz, inkább menjünk máshova!”. Egy focivébénél annál inkább ez a hozzáállás és nem csak a laikusok körében. Egyenlő bérekről tehát ilyen értelemben nincs értelme beszélni, még sikeres válogatottak esetében sem, amíg a női vébé nem talicskázza zsákszámra a pénzt a szervezőkhöz, illetve a résztvevő szövetségekhez. Sorry, ez a piac.
És ez? (forrás)
A társadalmi igazságosság jegyében persze akár el is tekinthetnénk ettől az egész piacosditól, értékelhetnénk a valódi teljesítményt, vagy egyszerűen csak szolidaritásból is felzárkóztathatnánk a női labdarúgók bérét. A kérdés ebben az esetben az, hogy miért a női focisták bérét kellene közelíteni az őrült pénzeket kereső, korrupcióval és olajpénzzel telepumpált férfi fociéhoz, miért nem a férfi futballt szabályozzuk meg végre és szorítjuk le a béreket és prémiumokat? A férfi futball őrületének kiterjesztése helyett annak szabályozása lenne megoldás.
Egy ideális világban "a férfi foci jövője a női foci", és nem fordítva.
Persze olyan országokban, ahol a párhuzamos futball-valóság az adófizetők nagylelkű hozzájárulásából épül-szépül, és egy szűk kisebbséget leszámítva amúgy sem érdekel gyakorlatilag senkit a férfi labdarúgók teljesítménye sem, akár a női futball szekerét is lehetne tolni. Sőt, akár csak azt! Pech, hogy a megfelelő emberkék nem a női foci szerelmesei, igazi gender-bezzegország lehetne kis hazánk!
Na és ez? (forrás)
Szó esik arról is, hogy a változás már elkezdődött, és a közös ligákban szereplő kislányok mennyivel ügyesebbek a fiúknál. Az ilyen beszámolók sajnos arról jóindulatúan megfeledkeznek, hogy a kislányok korábban is elég gyakran voltak ügyesebbek a kisfiúknál, ebben nincs újdonság. Alsó tagozatos kézilabdázó emlékeim szerint a velünk kb. egykorú csajok rendszeresen aláztak le minket a pályán. Egyszerűen erősebbek és gyorsabbak voltak. Csakhogy jól tudjuk, hogy az esetek többségében ez a fölény idővel elfogy, majd jó eséllyel a visszájára fordul. Ennek bizonyítéka nyilvánvaló, részben a testi adottságok különbségeinek eredményéről beszéltünk eddig, hiába szeretnének rá sokan vegytiszta szexizmusként tekinteni. Nyilván van benne, csak ennél ezért többről van szó.
Miközben a felszín fecseg, a mély a női világbajnokság alatt is hallgat. A súlyos problémákról sajnos így sem beszélünk eleget, például arról, hogy mennyire korrekt tömegsport címszó alatt focipályákat létesíteni, amiket aztán a nemi szerepeknek megfelelően Magyarországon (és amúgy tőlünk nyugatra is) leginkább fiúk használnak, míg a lányok, illetve úgy általában a focit nem kedvelők számára meglehetősen kevés olcsó, könnyen hozzáférhető alternatívája van a labdarúgásnak.
