… akkor is, ha nem ellenzed a budapesti olimpiát.

Csalódott vagyok és értetlen. Úgy látom, nincs értelme a kommunikációnak. Szakmailag megalapozott, tényekkel alátámasztott kérdésekre ködös demagóg, szakmailag dilettáns válaszokat kapunk, nem is a feltett kérdésre. Tarlós István

Elfogult vagyok, nem különösebben szívelem egyik kormánypártot sem. Gőg és demagóg fiai. A nemzeti együttműködés rendszere sem több sivár önámításnál, hiszen nem együttműködésen alapul; épp ellenkezőleg. Egy kisebbség (ámbár szervezett kisebbség) feltétel nélküli támogatására bazíroz. Orbán Viktor minden kétséget kizáróan remek politikus; sajnos miniszterelnöknek egészen csapnivaló, akinek vezetésével a néplélek apró rezdüléseit pásztázó maroknyi keresztyes pók rendre megfeledkezik saját rendeltetéséről.

Nyílt titok, hogy a rendszer működésének kvintesszenciája az azt irányító szűk csoport megkérdőjelezhetetlen éleslátása, rátermettsége és elvitathatatlan szakértelme. Az alkalmanként mégis felbukkanó kérdőjeleket rendre karaktergyilkosságok, lejáratás és mocskolódás követik, mígnem az üzenet végül elvész, belepi a por. Logikus, hiszen e rendszerben a párbeszéd a gyengeség jele, legyen bármennyire is fontos olyan kommunikációs platformok létrehozása, ahol a szélsőséges nézetek között húzódó kompromisszumok megköttethetnének.

Magyarország Kormánya emelt fővel viszi tovább Gyurcsány Ferenc örökségét, bulvárosítja el a politikát és tartja feszültségben a lakosságot. Az állandósult félelemérzet pedig, akárcsak az állandósult arrogancia, idővel törvényszerűleg érik gyűlöletté. Félreértés ne essék. A helyzet kialakulásáért csakis a magyar társadalom tehető felelőssé, ami a rendszert magából kitermelte. Mi fogja a társadalmi ellentéteket enyhíteni? Mi teszi majd lehetővé, hogy szakmai érvekre alapozott, átgondolt döntések szülessenek?

Arroganciából, félelemből és gyűlöletből legfeljebb politikai előnyt lehet kovácsolni; jövőt építeni biztosan nem. Minket, akik nem vagyunk politikusok, ez utóbbi kellene, hogy elsősorban foglalkoztasson. Álláspontok közelítésére a rendszer jellegéből adódóan nincs lehetőség, gondoljunk csak az irányított nemzeti konzultációkra, Paksra, a Városligetre vagy az olimpiára. A legutóbbi „próbálkozás”, a betelepítési kvóta elleni értelmetlen és eredménytelen népszavazás célja egyértelműen és kizárólag a kormánypártok népszerűségcsökkenésének megállítása volt; mint utólag kiderült, a változtatás valós készségét mindvégig nélkülözte.

E miliőben ajándék a Momentán Társulat Momentum Mozgalom olimpia-ellenes kezdeményezése. Hirtelen (a megszokott üres gyalázkodások mellett) itt is, ott is költségekről, megvalósíthatóságról, érvekről és ellenérvekről hallani. A lehetőség egy csapásra lett adott, hogy az olimpia ne legyen egy újabb Paks 2. Lehetőség, hogy használjuk az ország határain belül felhalmozódott szürkeállományt, kihasználjuk a hazai szakembergárdát, hatásokat elemezzünk, véleményt formáljunk. Ez önmagában siker. Belátható, hogy nem kell feltétlenül megvetni az olimpiarendezés gondolatát ahhoz, hogy aláírjuk a kezdeményezést. Elég megvetni azt az autoriter felfogást, ami szerint még grandiózus elképzelésekhez sem szükséges a társadalom bevonása.

A referendum lehetőség, hogy ezúttal ne utólag („nézzük meg játékon kívül, Vágó úr”) vitassunk meg húsbavágó ügyeket. Lehetőség, hogy ne „mi lett volna, ha nem a hasunkra ütve költünk el 3700 milliárd forintot” alapon mondhassuk el véleményünket (lásd Paksról Mindenkinek). Lehetőség, hogy ne utólag kelljen kakaskodni szakmailag megalapozatlan látványberuházások ellen (lásd Ligetvédők).

A referendum elengedhetetlen egymás véleményének megértéséhez, a társadalmi feszültség lecsapolásához és a szélsőségesedés megállításához. Nincs realitása, hogy egy a semmiből felbukkanó apró szervezet összegyűjtene százharmincnyolcezerhez aláírást, még az „ellenzék” „támogatásával” sem. Ezért van szükség mindenkire, az olimpiához fűződő érzelmeitől függetlenül, hogy megindulhasson a párbeszéd a magyar társadalom szegmensei között. Ki más kényszerítené ki a változást, ha nem ugyanaz a társadalom, amely a rendszert létrehozta?

(Idézet, ábra)